1.

Sziasztok!:)
Itt is van az új első rész, remélem nem csalódtok, majd!
Iratkozzatok fel, kommenteljetek, pipáljatok, ha tetszett.
Jó olvasást szeretnék kívánni!:)

Dóri xx

Zoé.

Nincs is rosszabb dolog annál, mint amikor hasogató fejfájással és hányingerrel kelsz fel, miközben a nap kiégeti a retinádat. Átfordultam a másik oldalamra, hátha kiiktathatom legalább a fényt a zavarótényezők közül, de mindhiába.

Miután meguntam a döglődést, kikászálódtam az ágyból és próbáltam erőt meríteni, hogy rendbe szedhessem kicsit magamat, de ez nem volt olyan egyszerű, sőt már-már lehetetlennek tűnt, miután visszagondoltam arra a rengeteg alkohol mennyiségre, amit magamba öntöttem tegnap.
Minden lépést gondosan és megfontolva, apránként tettem meg a fürdő felé, hogy véletlenül se növeljem a fájdalmat fejembe, és ami a legfontosabb, ne hányjam le a padlót. 

Nem mertem belenézni a tükörbe, hiszen pontosan el tudtam képzelni, hogy- hogy nézhettem ki, főleg miután rájöttem, hogy a tegnapi sminkemet le sem mostam. Mondjuk… sose láttam még egyetlen egy kótyagos embert se, aki  frissen és üdén kelt volna fel, na meg gyönyörűen persze. 

Beléptem a zuhanykabinba és a falnak támasztva egyik kezemet, megnyitottam a csapot. A hideg víz, csak úgy zúdult a nyakamba, amit nem bántam, hiszen legalább kezdett kitisztulni kicsit az agyam és a fejfájásom is enyhülni kezdett. Szinte villámcsapásként rohamozták meg, az  agyamat a tegnap esti parti emlékei.

Valamelyik nap a kávézóban meghallottam két, talán velem egyidős lányt beszélgetni az előzőnapi házibuliról. Úgy beszéltek róla, mintha csap a Project X című filmet hallanám. Ezek után ki az, akinek nem keltette fel az érdeklődését ez a hely? Egy ideig még hallgatóztam, majd elmentem, miután leírtam a pontos címet.
 A város széléré, vezetett a telefonomban lévő GPS.  A környék nem volt túl barátságos, de már nem fordulhattam vissza, ezért fogtam magamat és hívatlanul beállítottam. 
Hosszú, barna hajam, mélyen dekoltált ruhám, ami kihangsúlyozta dús kebleimet és formás fenekemet, csak úgy vonzotta az éhes férfi szempárokat, de egyik sem fogott meg igazán, ezért másodpercekkel később rögtön az italos pultnál termettem, ahol elég szép és választékos kínálat volt.
Próbáltam feltűnés mentesen kislisszolni a konyhából a piros, alkohol tartalmú poharammal, ami nem ment olyan könnyen, de sikerült végül.

Szemeimmel végig pásztáztam a tömegen és megakadt a tekintettem egy szőke, kék szemű, agyon tetovált fiún, aki végig engem figyelt. Nézése felperzselte bőrömet, de valami még sem hagyott nyugodni, hiszen úrrá lett rajtam a félelem. Talán csak azért, mert nem volt még dolgom, egy ilyen jóképű férfival sem, mint vele. Megráztam a fejem és arcomat a pohár mögé rejtve elfordultam, majd befurakodtam az izzadt testek közé és percekkel később, két kéz simult a derekamra.

Még most is emlékszem azokra a lágy, de még is birtokló érintésekre, amik felperzselték a testem, minden egyes pontját. Visszatérve a valóságba, rögtön kiléptem a zuhanykabinból és magam köré tekerve a törülközőt, a tükör felé fordultam. Hirtelen nem is tudtam a szürke karikákkal a szemem alatt, a puffadt számmal és a sápadt bőrömmel törődni, a nyakamon éktelenkedő óriási szívásnyom miatt. 
Basszus…

Újabb emlékfoszlány suhant át előttem. Az a vonzó, de még is ijesztő szöszi állt mögöttem és az ő kezei hagytak perzselő nyomokat a testemen.
Sokáig háttal vonaglottam előtte, majd később már mozdulni se tudtam, olyan birtoklón szorított magához. 
Elvesztettem a fejem, amint puha, telt ajkai alatt forróvá vált, izzó nyakhajlatom és kezdték elrészegíteni az agyamat, a piszkosabbnál piszkosabb gondolatok és vele együtt a vágy is.
Megijedtem, amikor kezeit durván, egyáltalán nem finomkodva szoknyám alá csúsztatta.

- Kérlek, hagyd abba! - nem tűnt valami meggyőzőnek hangom.

Nem emlékszem másra csak ennyire, mintha törölték volna az emlékezetem.

Végig simítottam a nyakamon lévő szívásnyomon, amitől felszisszentettem és inkább gyorsan fogat mostam, majd egy laza copfba felkötöttem sötétbarna tincseimet, hogy eltereljem a figyelmemet az új jelemről. Közelebbről megnéztem magamat és szörnyülködni kezdtem a látvány miatt. Valószínűleg a heves csókcsatától, ajkaim felrepedtek, bőröm sápadtabb volt a megszokottnál és sötétbarna szemeim vörösek voltak a fáradtságtól.

Azonnal valami normális külsőt kell varázsolnom pár perc alatt, mert anyám nem láthat így. Nem hozhatok se rá, se az én régen elhunyt apámra szégyent.

Hat éve már, hogy életét vesztette egy autóbalesetben.

Éppen üzleti tárgyalásról jött haza, mikor egy kamion átment a szembelévő sávba és azonnal letarolta apám kocsiját. Az orvosok azt mondták nem szenvedett sokat. Ez valamilyen szinten megnyugtatott, bár nehéz volt elmagyarázni, az akkor 12 éves kislány énemnek.

Mély levegőt vettem, majd kifújtam és reménykedtem benne, hogy nem fogja észrevenni a másnaposságot rajtam. Bementem a konyhába és a szokásos anyám által összedobott szendvics helyett, most palacsinta, csoki krém és a kedvenc kávém volt az asztalon. Homlokráncolva néztem körül a helyiségben. Minden csillogott és villogott, mintha sose használták volna.

- Oh, hát felkeltél édesem? – mosolyogva ölelt magához anyám, miután bejött a konyhába.

Újra ráncba szaladt a homlokom és csak bámultam rá, az ölelés után. Szinte lenyomott a székre, hogy neki tudjak látni a reggelimnek, ő pedig leült velem szembe.

- Oké anya… elárulnád, hogy mi folyik itt? – kortyoltam bele a kávémba.

Nem létezik, hogy a 12 órás esti műszak után, reggelit csinált, takarított és annyi energiája van, mintha egész héten csak aludt volna. Fogalmam sincs, hogy mi történhetett vele, de kezdtem félni. Mi van, ha egy olyan dolgot akar mondani nekem, ami nem fog tetszeni?

- Megismerkedtem valakivel, pontosabban az új főorvossal. Nem rég helyezték át a másik kórházból. – szemei ragyogtak, bár kicsit félt is a reakciómtól.

Anyának lett egy pasija, apa után. Tisztában vagyok vele, hogy 6 év az sok idő, de szíven ütött attól még.
Halványan elmosolyodva néztem rá. Olyan régen láttam ezt a ragyogást a szemeiben, hogy képtelen lennék megbántani.

- Nem zavar, megérdemled a boldogságot. – mosolyogtam, bár legszívesebben őrjöngtem volna. Persze, hogy zavar egy másik férfi jelenléte anyám körül.

Csendben fogyasztottam el a reggelimet, egyszer sem nézve rá, nehogy észrevegye kiakadásom. Ez a hír hallatán a másnaposság, azonnal magamra hagyott és távozott az ajtón.

- Hé, anya… randiztok is?

- Már egy ideje. – bólintott.

Niall.

Zayn barátom házibulija már javában tartott, amikor megérkeztem. Elmondása szerint a ma esti felhozatal sokkal jobb lesz, mint idáig bármelyik partiban. Végig pásztáztam a tömegen és mire a végére értem, rá kellett jönnöm, hogy nem volt igaza. Minden lányon 5 kiló vakolat, mini ruha és ribancos viselkedés társult. Őszintén szólva, már nem volt kedvem az ilyen lányokhoz, hiszen mi abban az izgalmas, ha rögtön megkapom őket? Most már szeretnék egy kicsit játszani, bajlódni az áldozatommal, mielőtt magamévá teszem. Zayn ez miatt hülyének néz, de már meguntam az olyan lányokat, akikre csak rá kell néznem és rögtön szét teszik a lábukat. Persze, nem panaszkodhatom, hiszen jobb így kielégülni, mint a kezem által.

Utoljára végig néztem a tömegen, hátha mást is látok nem csak az előttem riszáló lányok seggét és hirtelen megakadt a tekintetem rajta. Végig néztem hosszú lábain, gyönyörű homokóra testén, dús keblein, telt ajkain, csillogó barna szemein és szép hosszú haján. Teljesen kitűnt a tömegből. Azonnal beindította a fantáziámat és elképesztő, még számomra is megbotránkoztató, piszkos gondolatok lepték el agyamat. Azonnal tudtam, hogy ez a lány a gyűjteményem fénypontja lesz.

Odafordultam Zaynhez és megvártam, míg rám figyel.

- Ő ki?

- Passz. – megkereste a szemeivel az új áldozatomat, de nem tudott segíteni.

Tekintetünk hirtelen összetalálkozott és egy ideig meredten bámult a szemembe, aztán eltűnt az izzadt testek között.

Percekkel később utána mentem és azonnal végig mértem hátulról is, amint a szemem elé került. Ilyen formás csajt még életemben nem láttam, feszes fenekére csak úgy tapadt a ruha. Közelebb mentem hozzá és derekára simítva a kezem táncolni kezdtünk, majd egy idő után szoknyája alá vezette a kezem, de lábai reagálva az érintésre összezáródtak és nekem feszült a háta. Próbált kiszabadulni erős karjaim közül, sikertelenül.

- Kérlek, hagyd abba!- mondta kicsit sem meggyőzően.

Tenyeremet visszacsúsztattam derekára, miközben vigyorogva figyeltem kecses csípő ringását. Erősen szívni kezdtem nyakhajlatát és a szám alatt forrni, bizseregni kezdett a puha, vékony bőre. Próbált ellenállni nekem, de eltaláltam a gyenge pontját, így elernyedt karjaim között.  Ne már, olyan izgató volt, ahogy küzdött ellenem…

Megfordítottam, de nem tudott sokáig a szemembe bámulni, mert hirtelen lecsaptam kívánatos ajkaira és szívni, harapni kezdtem azt. Kezeim levándoroltak feszes fenekére, amibe belemarkolt, ő pedig belenyögött a csókunkba. Most már le sem tagadhatná, hogy kíván.

Kapva az alkalmon, azonnal átdugtam nyelvemet a szájába és megéreztem puha, selymes ízlelőbimbóin a whisky mámorító ízét.

Levegő hiányába elhúzódott és újra háttal táncolva nekem, rázta a fenekét, de nem úgy, mint a többiek… az ő ringása kívánatos volt. Merevedésemet az imént említett testrészének nyomtam, hogy érezze, mit tesz velem, de teste remegni kezdett, talán a félelemtől.

- Kérlek, hagyd abba!- hallottam a kétségbeesést hangján.

Annyira felizgat, ha valaki könyörög, de úgy döntöttem, hogy most elengedem, de nem örökre. Terveim vannak vele, elég durva és perverz terveim. Egy újabb könyörgés után odavittem Zaynhez és a lány kezébe nyomtam egy vizes palackot, amíg a haverommal beszélgettem.

- Tudd meg a telefonszámát, nevét, az életkorát, a lakcímét és vidd haza. – súgtam fülébe.

Zavarodottan nézett szemeimbe, mivel nem volt jellemző rám, hogy csak úgy elengedek bárkit is szex nélkül, de bólintva felé fordult és kisétált vele a házból.

Egy darabig még bámultam a bejárati ajtót, amin pár perccel ezelőtt távoztak, majd a tömegbe vetve magam kiválasztottam egy szőkét magamnak.

!!!Hamarosan!!!

Kedves olvasóim! 

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. 

Hosszú szüneten vagyunk túl ez tény és való. 

Sajnálom, hogy a blogon nem közöltem, de a facebook csoportban megtettem 

Elképeszően hiányzott már a blog és nem csak nekem, hanem sokatoknak is. 

Fogadjátok őszinte bocsánat kérésemet kérlek. 

Most pedig F O N T O S dolgot szeretnék közölni veletek.

A részeket levettem, mint ahogy azt láthatjátok. Újra átrágtam, ízlelgettem őket. 

Szinte az egészet újra írtam. Lesz olyan  rész is, amit ki is szedtem belőle és valószínüleg többet nem látjátok ( vagy csak a későbbiekben bár ennek nincs túl nagy esélye.) 

Az első rész kikerülése, holnap vagyis V A S Á R N A P várható. 

Ez a bejegyzés alá kommenteljen minden olvasóm, akiket még érdekel ez a blog. Fontos, hiszen tudni szeretném még, hogy hányan vagytok. 

Dóri xx

Prológus avagy mi kerül a könyv hátuljára

Nagyúr a sötétség. Fogalmad sincs, hogy mekkora hatalommal bír.
Olykor egy aprócska zaj a homályban, egy sikoly, egy fegyver hangja vagy csak a szél játszik veled… De mégis úrrá lesz rajtad a félelem. Te sem tudod megmagyarázni mitől félsz. Talán attól, hogy nem tudod megvédeni magad? Hogyan is lennél rá képes, ha maga a sötétséget birtokló ember a mostohabátyád? Ember? Inkább angyaltestbe bújt ördög. Niall Horan mindenkit megtéveszt. Beleesnek abba a hibába, hogy elájulnak az angyali hangjától és lelkétől. Közben, a lelke ugyanolyan, mint az agyontetovált teste: Rideg és zord. Én is beleestem ebbe a hibába és tessék… most itt vagyok Én, Zoella Carter egy 18 éves lány, aki saját vérében fekszik a földön, tele zúzódásokkal és foltokkal, csak mert egy olyan fiút szeretett, akit nem kellett volna.
„Megszoksz vagy megszöksz?”

Silence in the Dark- Niall Horan fanfiction

written by: Lakatos Dóra

Írói előszó

Sziasztok!

Sokat gondolkoztam, hogy mit írjak ide. Talán adhatnék egy rövid leírást a blog történetéről?

Minek? 

Legyen olyan meglepetés, mint a történet születése, amit egy éjszaka alatt találtam ki.

Először, mikor megígértem Dellának, hogy írok neki egy Fanfiction-t, senki sem gondolta

volna, hogy tényleg megcsinálom.

Őszintén? Én sem.

Aztán, gondoltam meglepem őt. Fogalmam sem volt, hogy hogyan álljak neki,

de megérte gondolkodni rajta úgy érzem.

De ezt, majd ti eldöntitek, ha elolvassátok egy átlagos,

de hatalmas nagy álomvilágban élő lány kitalált történetét.

Jó olvasást kívánok mindenkinek!

Lakatos Dóra